A szívünk a szeretet terülj-terülj asztalkája

Már régóta szeretném megosztani veletek a következő tanmesét, amiben a bennünk lakó, soha el nem fogyó szeretetet egy terülj-terülj asztalkámhoz hasonlítja a szerző. A részletet Don Miguel Ruiz-A szeretet iskolája című könyvéből idézem.

"Képzeljük el, hogy ebédlőasztalunk igazi terülj-terülj asztalkám, amelyen bármely étel varázsütésre megjelenik. Többé nem kell aggódnunk az ennivaló miatt. A kimeríthetetlen bőség nagylelkűvé tesz, boldog-boldogtalannak osztogatjuk az ételt, és semmit nem várunk érte cserébe. Bárki jön jól tartjuk, pusztán azért az örömért, amit az ő boldogsága jelent. Házunk természetesen mindig tele lesz emberekkel. Egy nap kopognak az ajtón. Amikor kinézünk látjuk, hogy egy ember áll ott, óriási pizzával a kezében. -Látod ezt a pizzát?-kérdi, mélyen a szemünkbe nézve.-A tiéd, feltéve, hogy ezentúl engedelmeskedsz a parancsaimnak. Többé nem kell éhezned, ha azt teszed, amit mondok neked. Ugye nem kétséges, hogyan reagálnánk? Csak csettintenünk kell, és terülj-terülj asztalkánkon sokkal finomabb pizza terem. Erre ez az ember felajánlja a pizzáját, ha ezentúl azt tesszük, amit ő mond. Minden bizonnyal így felelnénk neki:

Ima önmagunk szeretetéért

A karácsonyi készülődés időszaka lehet meghitt és szeretetteljes de lehet rohanó és kapkodó, megfelelés kényszeres és fárasztó is. Ha szeretnénk az első lehetőséggel élni és miért is ne szeretnénk, akkor még nincs késő lelassítani kicsit és napjában tudatosan figyelni önmagunkra. Belső gyermekünk is szeretne meghittséget és szerető figyelmet, mondogassuk neki magunkban, hogy köszönöm és szeretlek, ameddig csak jobban nem érezzük magunkat. Ezt bárhol és bármikor megtehetjük. Kérjük, hogy a vásárlás legyen szeretetteljes, a süteménysütés legyen meghitt, akár bele is feledkezhetünk, lehet áldott pillanatokat átélni teljesen hétköznapi munkáink során. Gyermekkorom karácsonyaiból