A szívünk a szeretet terülj-terülj asztalkája

Már régóta szeretném megosztani veletek a következő tanmesét, amiben a bennünk lakó, soha el nem fogyó szeretetet egy terülj-terülj asztalkámhoz hasonlítja a szerző. A részletet Don Miguel Ruiz-A szeretet iskolája című könyvéből idézem.

"Képzeljük el, hogy ebédlőasztalunk igazi terülj-terülj asztalkám, amelyen bármely étel varázsütésre megjelenik. Többé nem kell aggódnunk az ennivaló miatt. A kimeríthetetlen bőség nagylelkűvé tesz, boldog-boldogtalannak osztogatjuk az ételt, és semmit nem várunk érte cserébe. Bárki jön jól tartjuk, pusztán azért az örömért, amit az ő boldogsága jelent. Házunk természetesen mindig tele lesz emberekkel. Egy nap kopognak az ajtón. Amikor kinézünk látjuk, hogy egy ember áll ott, óriási pizzával a kezében. -Látod ezt a pizzát?-kérdi, mélyen a szemünkbe nézve.-A tiéd, feltéve, hogy ezentúl engedelmeskedsz a parancsaimnak. Többé nem kell éhezned, ha azt teszed, amit mondok neked. Ugye nem kétséges, hogyan reagálnánk? Csak csettintenünk kell, és terülj-terülj asztalkánkon sokkal finomabb pizza terem. Erre ez az ember felajánlja a pizzáját, ha ezentúl azt tesszük, amit ő mond. Minden bizonnyal így felelnénk neki:

-Köszönöm, de nincs szükségem a pizzádra. Annyi étel van itthon amennyit akarok. Gyere be egyél, amit csak a szemed-szád kíván, semmit sem kérek cserébe. Ne hidd, hogy én is azt teszem majd veled, amit te akartál tenni velem. Most képzeljük el, hogy hetek óta éhezünk, egyetlen fillérük sincs, és jön a pizzás ember. -Itt ez a pizza- mondja mosolyogva.- Tiéd lehet, ha megteszed amire kérlek. Rettenetesen éhesek vagyunk. A pizza csodásan illatozik.Úgy döntünk, nem érdekes, mit kérnek cserébe. -Holnap is itt leszek- mondja a pizzás ember. -Ha kérsz, megint adok enni. De ne feledd:ezentúl azt kell tenned, amit mondok. Ma ugyan jóllaktunk, de ki tudja mit hoz a holnap. Bármire hajlandóak vagyunk csak ne kelljen éheznünk. A pizzás ember rabszolgájává leszünk. Ám egy idő után kétségek ébrednek a lelkünkben: - Mi lesz velem, ha holnap nem jön? Éhen fogok halni! Mi lesz, ha az üzletfelem egy nap úgy dönt, hogy másnak adja a pizzámat? Valójában a szeretetről beszélek. A szívünk csordultig van szeretettel: semmi szükségünk mások szeretetére. Bárkivel megosztjuk, de nagyon nem szeretjük a ha szócskát. A szeretet milliomosai vagyunk. És ekkor valaki kopogtat az ajtónkon:
 - Szeretni foglak, ha azt teszed amit mondok.
Vajon mit felelnénk rá? -Köszönöm, de nincs szükségem arra, hogy szeress. Én szeretetben élek: mindenkit szeretek, és semmit sem várok cserébe. De ha ki vagyunk éhezve a szeretetre, és valaki megkérdi tőlünk:
 -Akarod, hogy szeresselek? Ha azt teszed amit mondok, szeretni foglak. Nos, ebben az esetben bármire hajlandóak leszünk a szeretetért. Koldusok vagyunk, és egész lelkünket odaadjuk cserébe egy szemernyi törődésért.
A szívünk igazi terülj-terülj asztalkám. Ha kinyitjuk, bármit megkapunk, amire szükségünk van. Nem kell szeretetet koldulva járnunk a világot....."

Szeretem ezt a példázatot, mert nagyon jól rávilágít arra, hogyan működtetjük a feltételekhez kötött szeretetet. A szerző szerint, illetve a toltékok bölcsessége szerint (A négy egyezség) mindennek az oka, hogy háziasítanak bennünket. Vagyis megtanuljuk mi a helyes és a helytelen és innentől folyamatosan megítéljük magunkat, az érzéseinket a gondolatainkat és nem bocsátjuk meg magunknak, ha mások vagyunk, mint amit a többiek látni szeretnének. És az ember többé nem érzi magát tökéletesnek, de még elég jónak sem. Megtanulja, hogyan legyen önző és bezárja a szívét. Ez az önzés abból a tévhitből fakad, hogy a szeretetet fel lehet élni. Azaz holnap nem kapunk pizzát. Ha azonban ráébredünk, hogy a szívünk a szeretet terülj-terülj asztalkája, többé nem kell feltételekhez kötnünk a szeretetet.

A szeretet soha el nem fogy  Korintusi 13:8