Amikor tizenéves voltam, szerepeltem egy tv műsorban. A műsor címe Útravaló volt. A témája pedig az élet játékszabályai, amolyan beszélgetős műsor.Ha jól emlékszem a beszélgetés fókuszában az állt, hogy kellenek e korlátok az életben.
Azt hiszem amitől egy kamaszt biztosan elkapja a hidegrázás, az a korlátozás. Mivel engem leglázadóbb kamaszkoromban ért a lehetőség, elég pimaszul vettem ki a részem a beszélgetésből, szüleim nagy bánatára, akik országot világot a tv elé ültettek, hisz benne volt a gyerek a tévében.
Ezúton is bocsánatot kérek tőlük, tudatva, hogy ez a történet nem róluk szólt, hanem rólam.
A lényeg, hogy akkor egyetlen dologban voltam biztos, hogy nekem nem kellenek más szabályai, és közben fogalmam sem volt róla, hogy saját szabályaim kötöttek gúzsba.
Ezúton is bocsánatot kérek tőlük, tudatva, hogy ez a történet nem róluk szólt, hanem rólam.
A lényeg, hogy akkor egyetlen dologban voltam biztos, hogy nekem nem kellenek más szabályai, és közben fogalmam sem volt róla, hogy saját szabályaim kötöttek gúzsba.
