Á nem vagy ámen?

 

Nem szándékoztam már karácsony előtt írni, de máshogy alakult.
Megint egy nagyon jó, ajándékot hozó beszélgetésen vagyunk túl a lányommal. Igazán jó kis téma kerekedett ki belőle. Biztos voltatok már ti is úgy, hogy eszetekbe jutott egy jó ötlet vagy megérzés és lebeszéltétek magatokat róla , aztán utólag már bántátok, hogy nem azt választottátok, nem arra mentetek vagy nem csináltátok meg. Én ugyan már egy jó ideje figyelek a megérzéseimre, de évtizedekig nem ez volt a jellemző. Szinte minden ötletemről lebeszéltem magam és bizony dönteni sem szerettem. Ez mára szerencsére megváltozott, és mondhatom sokat dolgoztam rajta, hogy így legyen.  A fő oka, hogy ezt csináljuk az, hogy nem bízunk magunkban eléggé és nem figyelünk a jelekre. Még most is sokszor előfordul, hogy nem veszek észre jeleket, például indulás előtt ránézek egy sálra vagy a táblázataimra, mégsem viszem magammal őket és később tényleg szükségem lenne rájuk. Megosztom veletek  a beszélgetésünket, mert amilyen egyszerű, olyan nagyszerű segítség lehet abban, hogy tudatosítsuk a pillanatot , amikor épp lebeszéljük magunkat arról, hogy hallgassunk az első megérzésünkre.

Szóval mesélem ma a lányomnak: 

- Képzeld valaki írt nekem, hogy szeretne egy cipzár húzót (ingákat, kulcstartókat apró ajándékokat készítek a Máginga oldalon ) nagyon tetszik neki az egyik, csak hát az az angyalka ami lóg rajta, az neki egy kicsit túl sok, valami más díszt tudnék e rátenni? Hozzáteszem, hogy amikor ezt a húzót készítettem, eredetileg egy hattyú díszt szerettem volna rá tenni, de épp készítettem egy kis angyaldíszt, amivel nem tudtam mit kezdeni, így került rá az angyal. Szerintetek mit választott a lány, amikor lefotóztam a lehetséges díszeket? Hát persze, hogy a hattyút. 

Erre a lányom mondja :

 - Hallgatnod kellett volna az első megérzésedre.

 -Persze teljesen igazad van-válaszoltam neki. 

És aztán folytattam, hogy jött tegnap egy hölgy, néhány ajándék tárgyért és pár házzal arrébb vitte a GPS a házunktól. Majd mikor ideért mesélte, hogy az volt az érzése, hogy itt parkoljon le és sétáljon tovább, de aztán lebeszélte magát. Ugyanazt mondtam neki akkor, mint most nekem a lányom, hogy az első megérzésre kellett volna hallgatnia. És mondom a lányomnak tovább, hogy ilyenkor mindig azt mondjuk ááá nem, inkább tovább megyek vagy ááá biztos hülyeség, erre a lányom hozzátette, hogy bizony neki rengetegszer hangzik a fejében ez az ááá nem. 

-Látod akkor már tudod, hogy az ááá nem- re nem szabad hallgatni  és viccesen hozzáfűztem, hogy az ááá nem "ördögtől való" (jó útról eltérítő) 

Mire az én okos kamasz lányom így szólt: - Aha. Ááá nem helyett ámen.

 Majdnem felsikítottam annyira tetszett és tetszik azóta is. Mert ahelyett, hogy lebeszélnénk magunkat egy jó ötletről és nemet mondanánk a megérzéseinkre mondjunk igent, mondjuk azt, hogy  úgy legyen! Vagyis ámen. 

Én biztosan figyelni fogom eztán így is, most már tudatosítva az áá nem, áá inkább azt, áá a másik biztos jobban tudja szavakat, mert ilyen esetekben inkább áment mondok.

Köszönöm,hogy elolvastátok.

Kellemes készülődést és békés és szeretetteli ünneplést, boldog karácsonyt  kívánok!

Beckné Máté Ági

Intuytor

Léleksegítő

Máginga