Elfogadás

Egy korábbi írásomban az élet játékszabályairól írtam. Chérie Carter-Scott  könyvében az első szabály, vagyis a Kapsz egy testet kihívása a testünkkel kötött béke és ehhez leckéket kell vennünk elfogadásból, önbecsülésből, tiszteletből és gyönyörűségből. Chérie szerint tehát testünk szolgáltatja a legjobb leckéket az elfogadásról.

 Idézem: "elengedhetetlen, hogy megtanuld puszta hordozóedényből szeretett társsá és életfogytig tartó szövetségessé alakítani, hiszen a testedhez fűződő kapcsolatod életed legalapvetőbb és legfontosabb kapcsolata; az a tervrajz melynek alapján az összes többi kapcsolatod felépülhet"

Egy másik helyen a következőt írja és ezt a mondatát különösen szeretem:

"Az elfogadás az a cselekedet, melynek során pozitív hozzáállással felhasználod, amit az élet ajándékoz neked." 

Vigyázat! Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a bizonyos ajándék lehet, hogy egy nehézség formájában érkezik és nem biztos, hogy könnyű lesz ajándékként tekinteni rá. Jó rá lehetőségként tekinteni, de borús pillanatokban talán ez sem működik. Van még a hála gyakorlása. A hála igen magas rezgésű pozitív energia így segítségével elmozdíthatjuk magunkat a mélypontról és elkezdhetünk emelkedni. Régebben, mikor a hála gyakorlatokban még viszonylag kezdő voltam, észre vettem, hogy amikor minden rendben van, akkor nagyon könnyen megy a hála érzését gyakorolni és buzgón mondani a köszönetet. Viszont amikor mélyponton voltam, sokszor igen nehéz volt bármiért is hálát éreznem. Ezért aztán készítettem egy hálalistát, ez egy olyan lista ami folyamatosan bővül, méghozzá azért, mert minél tovább gyakoroltam annál több dologért lettem hálás és ilyenkor ezeket mindig hozzáírtam és írom ma is a listához ami már elég terjedelmessé nőtte magát, amiért persze nagyon hálás vagyok. Szóval a hálalista azért jó, mert amikor esetleg rosszabbul mennek a dolgok és nehezebben érzem a hálát akkor elég rá tekinteni és látni milyen jó hosszú. Ki lehet tenni a hűtőre az íróasztal vagy az ágy mellé, ne felejtsetek mellé tollat tenni és még papírt. Ha még ez sem elég, akkor előrántom a lelkesedést. Egyszerűen imádok lelkesedni. Vegyünk egy példát, legyen most a példa is testtel kapcsolatos. Mint a fenti sorokból már látszik nálam is vannak napok, mikor nem legmagasabb tudatosságomból működöm, tegyük fel egy ilyen napon benézek a tükörbe és megállapítom: Hű de ráncos a képem és szürke is és a hajam, hát hogy állhat így egy haj! Na ilyenkor lelkesítő üzemmódba kapcsolok és rákezdek: gondolj inkább arra milyen csodálatos az emberi test milyen csodálatos ahogy a szívünk pumpálja a vért és hogy az ereink milyen fantasztikus munkát végeznek, ez a szerteágazó rendszer minden szövetünket ellátja táplálékkal és ha kiterítenénk egy egészséges felnőtt érrendszerét nagyjából 40 000 km lenne, körbeérné az Egyenlítőt. Vagy, hogy a felnőtt emberi test megközelítőleg 100 000 milliárd sejtet tartalmaz - ez körülbelül ezerszer több, mint a Tejútrendszer összes csillagainak száma. Szervezetünkben egyetlen másodperc alatt mintegy egymillió sejt pusztul el, de a regenerációs mechanizmusoknak, a sejtosztódásoknak köszönhetően ugyanennyi képződik is. Szóval a végére úgy fellelkesedek, hogy nem érzek mást, mint nagyrabecsülést és már mehetek is felírni ezeket a hála listámra.

"A valódi elfogadás akkor jön el, amikor méltányolni és becsülni tudod tested jelen állapotát, és többé nem érzed szükségét a megváltoztatásának, csak hogy méltó legyen valaki szeretetére-kiváltképpen a saját magadéra."

De az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel. Az teljesen rendben van, ha jobban akarunk kinézni, egészségesebbek, erősek akarunk lenni, de a motivációnk önmagunk szeretete és ne az önbírálat legyen. Például, ha heti háromszor tornázok, mert nem elég jól nézek ki az önbírálat, ellenben ha azért tornázom heti háromszor, mert rugalmas szeretnék maradni és öreg koromban is élvezni szeretném az életet a testemben, az önszeretetből fakad.
Minden az elménkben dől el. Mi a biztos? Hogy ami van az van ezzel nehéz lenne vitatkozni, tőlem független tényező. Azonban, hogy elfogadom vagy elutasítom az viszont már rajtam áll.
Nem rég láttam egy műsort Pál Feri atyával és beszélt arról, hogy elcsépeltük olyan fontos szavainkat, mint a szeretet, ezért eltűnt mögülük az igazi tartalom, illetve már nem bízunk benne. Beszélt egy nagyszerű gondolkodóról aki azt mondja, hogy vannak bizonyos kulcsszavak, mint a szeretet, vagy az elfogadás vagy a bizalom, ezeket a szavakat néha, néhány évig pihentetni kellene, nem kellene őket használni, hadd fújják ki magukat és hadd teljenek fel újra tapasztalati tartalommal, legyen újra jelentésük. Érdekes elgondolás nem?Azt hiszem van egy  másik út, ha nem akarjuk évekig pihentetni bizonyos szavainkat, ha próbáljuk tudatosan használni őket. Fogni az adott szót és hátralépni egyet, úgy tekinteni rá, mintha most hallottuk volna először, letisztítva minden sallangtól, hiedelemtől és főleg ítélkezéstől. Majd magunktól őszintén megkérdezni, mit jelent nekem például a szeretet, ha nem tudom, mert esetleg nincs mögötte tapasztalat, akkor nyitottá válok rá, hogy megismerhessem és megtapasztalhassam. Ha megkérdezem magamtól mit jelent nekem a feltétel nélküli, akkor a válaszom ítélkezésmentességet. Az ítélkezésmentesség pedig mivé tesz bennünket? Elfogadóvá.

Végül jöjjön néhány idézet az elfogadásról néhány általam nagyra becsült gondolkodótól:

Az igaz szeretet nem követel semmit, a másik fél javát keresi. A szeretetteljes elfogadás pedig a konfliktusok kezelésének feltétele. A követelés és a kényszer a kapcsolatok romlásával jár.(Gary Chapman)

Az "elfogadás" nem jelent sem belenyugvást abba, amibe nem lehet belenyugodni, sem kritikátlanságot. Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság tiszteletét.( Popper Péter)

David R. Hawkins az Erő kontra erő írója szerint az elfogadás nagyszerű gyógyír a viszályra, az ellentétekre és a zűrzavarra. Helyreállítja az érzékelés jelentősebb egyensúlyzavarait, és megelőzi a nem kívánt érzelmek uralmát.

"Az elfogadás nem gyengeség. Hallatlan erő és spirituális hatalom rejlik benne. Az elfogadással belső szabadságot vívsz ki magadnak minden helyzetben. Azt tapasztalod, hogy a változás nem kerül erőfeszítésedbe. Szabad vagy.
Az elfogadás nem jelenti azt, hogy nem cselekszel, nem kezdeményezel változásokat, és nem próbálsz meg célokat elérni. Az elfogadásban mégis egészen másfajta áramlatok motiválják a cselekvést. Ebben az állapotban kristálytisztán látod, hogy mit kell tenned, és egyszerre csak egy dolgot csinálsz, egy dologra összpontosítasz.
Az elfogadással spirituális energia érkezik világunkba. Ha hirtelen fényt, világosságot és mély békét érzel, a félreérthetetlen jele lesz annak, hogy igazán elfogadóvá váltál. Ezek után már ellenállás nélkül, kegyelemben és fényben fogsz élni, minden küzdelemtől mentesen.
Az ellenszegülés merevvé teszi a lelkedet, megkeményíti éned burkát, s így elkülönít mindentől. A megengedéssel minden kapcsolatod alapjaiban változik meg, hiszen így mindenkit olyannak fogsz elfogadni, amilyen.
Bármit hozzon is a pillanat, fogadd úgy, mintha te választottad volna! Fogadd el, és cselekedj! Dolgozz mindig vele együtt – soha ne ellene! Tedd a barátoddá, a szövetségeseddé – ne az ellenségeddé! Egész életed csodálatos változáson fog keresztülmenni."  (Eckhart Tolle)