Adni, kapni, elfogadni

 Karácsonykor talán azért könnyebb adni, mert kapni is többet kap mindenki és elfogadni is jobban elfogad mindenki. De mi van az év többi napján? A hozzám forduló embereknek szinte egytől egyig gondjuk van azzal, hogy szeretetet fogadjanak el. Úgy gondolom, hogy ennek az egyik lehetséges oka egy korlátozó vallási hiedelem. Az Apostolok cselekedeteiben hangzik el Pál apostoltól "Nagyobb boldogság adni, mint kapni" Először nézzük mi az a hiedelem, a lexikon így fogalmaz:
 Megalapozatlan, tévesen kialakított vélemény; tévhit.
Valami amit elhiszünk, például, hogy egy igazi férfi nem sír . Ha ezt elhisszük, akkor abban a pillanatban amikor férfiként elsírjuk magunkat szégyent érzünk és bűntudatot. Ha megkeményítjük a szívünket és nem sírunk, mert akkor hisszük magunkat erősnek, akkor fuldoklunk és szenvedünk, ha pedig mégis elsírjuk magunkat, akkor jön a szégyen és a bűntudat.  Nézzük ezt  a témánk tükrében: Elhiszem, hogy jobb adni, mint kapni. Ha nem tudok adni bűntudatom lesz, vétkesnek érzem magam, pedig ha nincs bennem elég szeretet nem tudok adni, ha nincs bennem elég önbecsülés, nem tudok másokat nagyra becsülni, ha nincs bennem megbocsátás, hogyan bocsássak meg és ha nincs bennem elég hála, hogyan mondjak köszönetet. Természetesen ezek mindegyike meg van mindnyájunkban, de ha úgy érezzük, hogy nincs, nem tudjuk odaadni. Ha nem tudok adni nem lehetek boldog. A másik dolog amit szeretnék itt megemlíteni, annak a félre értelmezése, hogy csak akkor kaphatsz, ha előtte adsz is. Ez az állítás ugyan lehet, hogy igaz, de ha akkor, amikor adok az motivál, hogy kapjak maximum odavezethet, hogy olyan emberekkel fogok találkozni akik szintén kapni szeretnének. Hiszen ilyenkor úgy adunk, hogy továbbra is a kapás rezgésében maradunk.
Véleményem szerint csak akkor adhatunk önzetlen tiszta szeretetet, azaz feltétel nélküli szeretetet, ha sikerül annyi szeretetet elfogadnunk magunktól, a családunktól, barátainktól és a jó Istentől, hogy túl csorduljon rajtunk, belőlünk. Ezt a túl csordulót, mondhatni felesleget úgy tudjuk átadni, hogy nem várunk érte semmit cserébe. Amikor csak adunk és nem fogadunk el, akkor úgy használjuk ezt az általunk szeretetnek ítélt valamit, mint csereárut én adok és te is adjál érte valamit. Én szeretlek, cserébe te is szeress engem, én gondoskodom rólad te meg szeressél, figyelek rád, te pedig szeressél érte.
Ha meg tudjuk érteni azt, hogy ez az adás-kapás-elfogadás tulajdonképpen egy körforgás, amolyan tyúk vagy a tojás , ki tudja melyik volt előbb, de nem is érdekes típus. Egyik sem fontosabb a másiknál és egyik sem ér a másik nélkül semmit, azt hiszem ez nem más, mint a SZERETET ÁRAMLATA. Beleereszkedem az áramlatba és adok és kapok és adok és kapok. Ami az iránytűnk lehet ilyenkor, hogy tényleg benne vagyunk e az áramlatban, a motivációnk rendszeres vizsgálata. Ha önszántamból, elvárások nélkül, szeretettel adunk és nem aggódunk, hogy ezek után kapunk e, mert tudjuk, hogy így van, adunk és kitárt szívvel elfogadjuk ami érkezik, akkor bizony benne vagyunk a szeretet áramlatában.

Linda Sannuti alkotása : Gift of love  

 2012 utolsó óráiban szeretnék Nektek kívánni:

Adásban, kapásban, elfogadásban, de legfőképp szeretetben gazdag , boldog új évet!