Azt hiszem alig maradtak akik ne vették volna észre, hogy óriási változások zajlanak körülöttünk és bennünk, az emberiség szépen lassan átalakul. A régi mintáinkat hátra hagyva, felemelkedünk egy új magasabb rezgésszinten működni. A feltétlen szeretet állapotából tapasztalni tovább.
Minden változást zűrzavar kísér, mint amikor a szél hozza a változást, de előbb felkavarja a port. A vihar ijesztő tud lenni a por pedig igen kellemetlen és fullasztó, de mikor elül a vihar valami leírhatatlan nyugalom száll a tájra. A változás lassan megy végbe, hiszen a fizikai anyag sűrű energia így lassan alakul.
Mikor terveztük jelenlegi inkarnációnkat, ide akartunk születni a Földre pontosan ebben az időben, mert részesei akartunk lenni az átalakulásnak és jelen életünk minden nehéz feladatát örömmel vállaltuk, hogy hozzásegítsük az emberiséget a felemelkedéshez. Feladatunk, hogy elengedjük a félelmeinket, toleranciát és elfogadást tanuljunk és ezekhez a tudatosság a kulcs. Tudatosság nélkül, olyan mintha nem lenne befolyásunk az életünkre, csapongunk ide-oda eltávolodunk utunkról, majd újra rátalálunk ezáltal szinte egy helyben topogunk vagy még messzebb kerülünk teljesen szem elől tévesztve a célt. A tudatosság annyit jelent, hogy tudom mit gondolok, mit mondok és mit cselekszem. Tudom, hogy a gondolat-szó -tett "szentháromsága" alkotja teremtő erőnket és tisztában vagyok azzal, hogy a gondolok-mondok-teszek következményekkel jár ezért figyelem, hogy olyat gondoljak-mondjak tegyek ami olyan következménnyel jár amit szeretnék, ha megtörténne.
Az a hit ami mögött van tapasztalat tudássá válik és ez a tudás tesz képessé minket a tudatosságra. A félelem ellenszere ez a hit. Hit önmagunkban, a bennünk élő isteniben, saját teremtő képességeinkben és hit Istenben a Mindenható Forrásban, Szellemben. Abban a pillanatban amikor képesek vagyunk abbahagyni a kételkedést abban, hogy Isten megtudja adni mindazt, amire szükségünk van, és nem célja, hogy szenvedést okozzon nekünk, a félelem szertefoszlik. A Forrásenergia kiapadhatatlan és mindenki számára bármikor hozzáférhető. Bárhol tartunk is most, mindenképp az Egységhez tartozunk és birtokoljuk annak minden tudását.
Az Svt álláspontja a félelemről az, hogy az elkülönülési hiedelem érzelmi következménye. Amikor azt hisszük, hogy elkülönültünk a SZELLEMTŐL illetve saját isteni részünktől, valódi énünktől, akkor nem vagyunk a szeretet rezgésében. Amit mindenkinek meg kell érteni, hogy szeretetben nem lehet elkülönülten élni csak egymásért.
A szeretet és a félelem nem léteznek egymás közegében. Más frekvencián működnek. Minél kevesebb benned a félelem, annál több a szeretet. A félelem tagadás, a szeretet igenlés."A tagadás elhatárol, leszűkít, bezár, megszomorít; az igenlés egységbe von, kitágít, kinyit, és boldoggá tesz. A választás szabadsága a tiéd."(Theodor)
Visszakanyarodnék még kicsit a tudatossághoz. A tudatosság legnagyobb ellensége, ha a múltba vagy a jövőbe kalandoznak a gondolataink, mert tudatosnak lenni csak a mostban lehet. Ugyanakkor félni, azt nem lehet a mostban, tehát ha szeretnénk félni akkor kalandozzunk minél többet a múltba vagy a jövőbe. Ellenkező esetben ennek az elkalandozásnak azonfelül, hogy félelmet okoz más értelme nincs. Régebben jó sokat éltem a múltban, újra meg újra átgondolva és átélve annak szenvedéseit. Az eredmény önsajnálat vagy éppen önutálat és jó nagy adag elégedetlenség. Ahogy sikerült egyre tudatosabbá válnom, a múltammal kapcsolatos érzéseim megváltoztak. Kezdtem átlátni, hogy a múlt sokszor fájdalmas tapasztalataira szükségem volt, hogy azzá válhassak aki ma vagyok. Minden döntésem az éppen akkori tudásomnak megfelelően hoztam meg és így nem maradtak el az akkori tudásomnak megfelelő tapasztalatok sem. Most csak nagyrabecsülést érzek és hálát mindenkori önmagammal szemben, hogy vállalta ezeket a tapasztalatokat. Minden negatív gondolat és tapasztalat arra tanított, hogy tudjam milyen amikor nem vagyok Egységben, így most már tudom, hogy a pozitív gondolatokat és tapasztalatokat szeretném és az Egységet választom. Ha a jövőn járnak a gondolataim, ami lássuk be elég bizonytalan, mi történik félni kezdek. A jövő állandóan változik, jelen gondolataink és döntéseink változtatják. De ha a jövőben vagyok nem tudom a mostban megtenni azokat a lépéseket amik a jövőmet kedvezően befolyásolnák. Ha a tudatosság útját járjuk az persze még nem jelenti, hogy ne lennének többé negatív gondolataink, de nagyon fontos, hogy ne vegyük fel velük a kapcsolatot, hiszen így energiánkkal táplálva megerősítjük és megteremtjük általa a negatív tapasztalatot.
A félelemnek csupán két oka van: az a gondolat, hogy elveszítesz valamit, vagy az a gondolat, hogy nem kapod meg, amit akarsz. Ebben a mondatban minden benne van. Az egész életed. A szenvedésed és a szabadságod.
Fantasztikus módszerében amit egyszerűen csak Munkának nevez, arra tanít, hogy kérdőjelezzük meg a gondolatainkat. Tanítása szerint a mindenség három részre osztható: van az én ügyem, a más ügye és van ami Istenre tartozik. Ha azzal foglalkozom, hogy neked mit kellene csinálnod, hogy neked mi lenne a legjobb, akkor abból csak feszültség származhat, hisz nem tudok befolyással lenni a te dolgodra. Ha halál vagy a földrengések miatt aggódom Isten dolgába ütöm az orrom, amire végképp nincs befolyásom.
"Ha valaki éli a saját életét, és én mentálisan szintén az ő életét élem, tulajdonképpen ki éli az enyémet? Mindketten az övét éljük. Amennyiben gondolatban valaki más ügyeivel foglalkozom, ez megakadályoz abban, hogy a sajátjaimmal törődjem. Elszigetelődöm önmagamtól, és nem értem, miért nem működik az életem." (Byron Katie)
Még egy fontos momentum van amiről érdemes beszélni és ez a felelősség. A felelősség tud teher lenni és tud nyomasztani, de csak ha rosszul értelmezzük. Csak azért tudunk felelősséget vállalni amit ismerünk, amit értünk és amivel azonosulni tudunk.Tulajdonképpen csak magunkért vállalhatjuk a felelősséget. Jelentősen megkönnyíti a felelősségvállalást, ha elfogadjuk, hogy minden értünk van, hogy azért kerülnek elénk problémák, mert a megoldásuk közelebb visz a céljainkhoz, még ha ez nem is látszik az adott pillanatban. Ha minden lépésünket a saját meggyőződéseink szerint teszünk meg és közben nem befolyásolnak a környezetünk elvárásai, a hagyományok és az előítéletek és mindig tudatosan lépünk a következő pillanatba, akkor elmondhatjuk magunkról, hogy felelősséggel éljük az életünket. Így aztán pillanatról pillanatra fejlődik a személyiségünk, és ez az önmegvalósítás lehet életünk igazi értelme.
" Mostani életeddel hozzájárulsz teljes lényed gazdagodásához, fejlődéséhez, amivel az Egységet, az Egészet is gazdagítod egyben. Az általad ,,megcsinált” földi élet értelmet kap: tapasztalatszerző utad során tetteiddel megtisztítod, megváltod magad. A sötétségből kijuttatod magad a fényre. Isten felismeri magát benned. Ez a Lét legmagasztosabb célja, a Létezés alapgondolata. És megvalósul az isteni Terv --- általad."(Theodor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése