Félelmeink

Régóta érik már bennem, hogy a félelemről írjak.

A félelemeinknek nagyon széles a tárháza, de alapvetően két részre osztanám őket.Valós félelemre és az elménk teremtette félelemre. Az első csoportnak van tárgya, amitől valóban félünk és a túlélésünket szolgálja. A félelmeink agyunk legprimitívebb, legősibb részéhez a hüllőagyhoz tartoznak. Nem gondolkodik, nem tud beszélni, nem érti, hogy miért csinálja amit csinál, de nagyon jól működik az ösztönös, rutin feladatok elvégzésében. Onnan kapta a nevét, hogy ez a fejlettségi szint jelenik meg a hüllőknél, így működik az agyuk. Egy kígyó nem fog elgondolkodni, hogy szimpatikus vagy-e vagy sem, valóban veszélyt jelentesz-e rá vagy sem, közel jöttél megmarlak és ennyi.Tehát az ösztönös rutinszerű dolgainkat, amiken nem kell gondolkodni a hüllőaggyal végezzük. Az túlélésünket szolgálja az a fajta félelem, ami veszélyhelyzetben beindítja a küzdj vagy menekülj reflexet. A nyakunk megfeszül, a légzésünk felgyorsul a pulzusunk megemelkedik, pupillánk kitágul, látás, hallás élesedik. Ez a reakció, hihetetlen energiákat tud generálni. Ennek köszönhető, hogy veszélyhelyzetben olyan gyorsan tudunk futni, mint még soha vagy felemelünk egy elképesztően nehéz dolgot, hogy kiszabadítsuk alóla a gyermekünket, az idős néni úgy elveri a támadóját a táskájával, hogy az fejvesztve menekül. Amennyiben nem tudjuk levezetni ezeket az energiákat, izomfeszültségek formájában elraktározódnak, gócpontok alakulnak ki a lapockánk környékén, a hasfalunkban, hátunk alsó részében. Hogy kinél hol, ez többnyire velünk született, kódolt tulajdonság.Valós félelem tehát olyan helyzetben lép fel, amikor küzdenünk vagy menekülnünk kell. Az összes többi, az általam másik csoportba sorolt félelemek közé tartozik, amit az elménk hoz létre és képes szorongássá, pánikká vagy fóbiává fokozni azt.
A Wikipédián olvastam, hogy felmérések szerint ezek a leggyakoribb félelmek : szellemek, gonosz erők létezése, csótányok, pókok, kígyók, magasság, víz, zárt helyek, alagutak és hidak, félelem a tűktől, társadalmi visszautasítástól, kudarctól, vizsgáktól és nyilvános beszédtől.

James R. Sherman, Phd listája a félelem leggyakoribb okairól:

Félelem az elutasítástól, akik ettől félnek a leginkább, érzelmileg bizonytalanok vagy nem hisznek önmagukban.

Félelem a kudarctól, emögött gyakran az rejlik, hogy félnek mit szólnak ehhez mások.Akik sok bírálatot kapnak, megtanulnak félni a kudarctól.Ők általában nehéznek találják, hogy felelősséget vállaljanak a sorsukért.

Félelem a sikertől, emögött a csoport ösztön áll.Tartoznak egy csoporthoz, ha ebből kiemelkednek a sikerük által ez esetleg azt eredményezi, hogy megromlik a kapcsolatuk a többi taggal. Nem ismerik fel vagy nem fogadják el, hogy tehetségük, hozzáértésük átlagon felüli, nehezen fogadják a dícséretet. Elfelejtik a sikereiket és a kudarcaikra fókuszálnak.

Félelem az ismerttől, erre jó példa a fogorvos. Egyszer fájt, eztán félek.Ilyen esetekben különösen hatásos a pozitív vizualizáció, amikor a fájdalmas emlék képét gondolatban kicseréljük egy pozitív képre.

Félelem az ismeretlentől, ők nehezen fejlődnek mert nem elég kiváncsiak és nem vállalnak kockázatot. Kényelem és biztonság utáni vágyuk miatt nehezen mozdulnak ki a komfort zónájukból. Felnagyítják a veszélyeket, hogy igazolhassák félelmeiket. Gyakran vezet előítéletességhez.

Előítélet, ilyenkor a félelemhez bizony társul némi ellenségeskedés is. Az előitéletesség irányulhat egy személyre vagy egy csoportra, akinek valamilyen tulajdonságát elfogultan ítéli meg, illetve olyan tulajdonsággal ruházza fel amivel valójában nem rendelkezik. Akinek a félelme ebből ered, elhamarkodottan alkot véleményt másokról. Szeretik minden bajukért másra hárítani a felelősséget. Tulajdonképpen attól félnek, hogy nem tudják ellenőrzésük alatt tartani környezetüket és az embereket.

Félelem a változástól, akik nem változtatnak életükön, gyakran attól félnek, hogy elveszítik én azonosságukat vagy az általuk ismert tárgyi és emberi közeget. Sokszor kudarctól való félelemmel párosul.

Mások megfélemlítő magatartása, vannak akik úgy akarnak jól élni, hogy kihasználják a rájuk utaltak félelmét. Erre jó példát szolgáltatnak a politikusok, akik tudatosan félelmet gerjesztenek a választóikban, hogy hatalmukat biztosítsák. Ide tartoznak az olyan gyógyítók akik elhitetik a klienseikkel, hogy óriási bajban vannak és szükségük van az ő kezeléseikre, de az anya is aki azt mondja a gyereknek, hogy ha rossz leszel nem foglak szeretni. Itt szeretném hozzáfűzni, hogy ha valakinek az ítélete vagy tanácsa vagy egyszerűen egy gondolat félelmet kelt bennünk az nem egyezik az Univerzális Igazsággal, nem tiszta forrásból érkezik. Ha elhiszi, hogy a Föld napjai megvannak számlálva, hogy nő az utcai bűnözés, hogy az emberiség megérett a pusztulásra, 2012-ben itt a világvége akkor rettegésben él. Minél jobban fél annál kevésbé bízik önmagában és abban, hogy rendelkezik befolyással a környezetére.

Önmagukat beteljesítő jóslatok, amikor valaki hisz abban, hogy ami elromolhat az el is romlik, az öntudatlanul is úgy cselekedik, hogy ezt beigazolja. Azt mondja ez nekem nem fog sikerülni, majd ha így történik, azt mondhatja" ő megmondta". Önmagukkal szemben maximalisták, de a képességeiket alul értékelik. Szinte elvárják a kudarcot.

Félelem a fájdalomtól, ez nemcsak a fájdalomról szól, a fájdalmat senki nem szereti, de ha valakiben ez a félelem irreálisan megnő akkor hétköznapi dolgoktól is elszigetelheti magát nehogy baj érje. Nem száll semmilyen járműre, mert fél a balesetektől nem eszik étteremben, mert ételmérgezést kaphat. Fél az ózon ritkulásától, vízszennyezettségtől. A pánik beteg nem megy tömegbe, nehogy rátörjön a roham, de igazából nem a tömegtől fél, hanem a pániktól, a félelemtől fél. Próbálják elszigetelni magukat, kerülnek helyzeteket, embereket. Képtelenek alkalmazkodni a változó világhoz.

Félelem az érzelmi sebektől, lehet, hogy megbántották egyszer és nem tud szabadulni az érzéstől, inkább a magányt választja, mint hogy újra megsebezzék. Félhet attól, hogy kinevetik, megszégyenítik vagy nem tisztelik.

Félelem az egyedülléttől, ez a gyerekekre és az idős emberekre a legjellemzőbb. A gyerekek félelem listáján a második helyen áll, csak a sötétségtől félnek az egyedüllétnél jobban.

Félelem az öregségtől, legfőbb oka az, hogy az ember úgy érzi, ha megöregszik nem tudja eltartani vagy ellátni magát, másokra lesz utalva. Esetleg csökken a tekintélye, nem érti vagy nem tudja már követni a változásokat. Elveszítheti a függetlenségét vagy az egzisztenciáját. Fokozhatja a félelmüket az a gondolatuk, hogy már nincs elég idejük, hogy megtegyék amit elmulasztottak.

A félelem tulajdonképpen egy rossz szokás. Születésünk óta folyamatosan szoktunk rá, most itt az idő, hogy le szoktassuk róla magunkat.

Sosem az embertől vagy a helyzettől félünk, hanem a gondolattól, a történettől amit hozzá csatolunk.Változtassuk meg a gondolatot, a történetünket és a félelem elszáll.

A következő bejegyzésben folytatom a témát és spirituális szemszögből  is megközelítem a félelmet.

Szeretnék mutatni egy fantasztikus videót erről. Nagyon nagy hatással volt rám.