"Állj meg egy percre, hunyd le a szemed, és képzelj magad elé egy tiszta vízű patakot. Most fogd a régi fájó emléket, a sérelmet és az engesztelhetetlenséggel együtt hajítsd a patakba. Nézd, amint elnyeli és magával sodorja a víz, amíg teljesen feloldódik és semmivé lesz. Folyamodj sűrűn ehhez a gyakorlathoz.
A részvét és a gyógyulás ideje ez. Szállj magadba, és vedd fel a kapcsolatot azon részeddel, amely ismeri gyógyulásod titkát. Hihetetlen adottságaid vannak. Tárj föl magadban új mélységeket, hogy rejtett képességeidre találhass. S nem csupán azért, hogy kúráld a rend-ellenességet, inkább azért, hogy lényed valamennyi szintjén meggyógyítsd magad.Hogy egésszé tedd magad a szó legmélyebb értelmében. Hogy hiánytalanul elfogadd önmagadat, s azokat az élményeket, amelyekben ezidáig részed volt, és fölismerd, hogy ezek nélkül életed nem lenne teljes.
Szeretem Emánuel Könyvét. Találtam benne egy bekezdést, amely igen mély üzenetet hordoz.
A következő kérdést teszik fel Emánuelnek:
"Hogy élhetjük át a fájdalmas pillanatokat anélkül, hogy elkeserednénk?"
Mire Emánuel ezt feleli:
"Azáltal, hogy leckeként, s nem büntetésként fogjuk fel őket. Bízzatok az életben, testvéreim. Bármilyen messzire sodorjon is az élet, ezt az utat meg kell tennetek. Azért jöttetek, hogy a megismerés hatalmas térségeit bejárva rátaláljatok az igazságra, s észrevegyétek, miként ferdítettétek el azt. Ekkor már nyugodt szívvel térhettek vissza otthonotokba, lelketek tűzhelyéhez, megújhodva és bölcsebbé válva."
Bárcsak megértenénk, hogy úgynevezett problémáink a fejlődés és megújulás lehetőségét hozzák el számunkra, s szinte kivétel nélkül mi hívtuk létre azokat! A mi dolgunk abban áll, hogy változtassunk gondolkodásunkon, készek legyünk a neheztelés föladására, készek legyünk megbocsátani."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése