Azt gondolom, hogy komoly mérföldkő a hitünkben, amikor az állandó akarást le tudjuk csendesíteni. Amikor a hitünk már olyan erős, hogy bizonyossággá válik. Akkor már nemcsak hisszük, de tudjuk, hogy Isten van, szeret, véd és támogat, MINDIG a legjobbat szeretné adni nekünk, mindenből. Ha ezt tudjuk, nem kell többé felül bírálnunk, hogy miért történik, miért velem, miért most vagy miért nem most. A tapasztalat, amit mi éppen rossznak ítélünk meg, attól még szolgálhatja a legfőbb jót és a jó végkimenetel szempontjából valószínűleg szükség van rá. Ahhoz, hogy a hit így meg tudjon erősödni el kell, hagynunk a korlátozó hiedelmeinket. Olyanokra gondolok, mint félni kell az Istent, bűnösök vagyunk és ő megbüntet, méltatlanok vagyunk, nem vagyunk érdemesek a szeretetére, mert nem vagyunk elég jók. Amikor ezeket, vagy hasonlókat gondolsz, mit érzel? Ha helyette a következőket gondolod: az Isten szeret és támogat engem, méltó vagyok Isten szeretetére, nem kell érdemesnek sem lennem, feltétel nélkül szeretve vagyok, így milyen érzés? Kaptunk egy csodálatos Érzelmi Vezérlőrendszert, hogy segítsen eligazodni itt a földön és jó útra terelgetni. Ha a gondolat a fejünkben rossz érzést kelt, félelmet, aggodalmat, gyomor, szív vagy torokszorítást okoz akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem Istentől való. Ellenben ha jó érzést kelt, nagyrabecsülést, örömöt, hálát, békét, reményt fakaszt akkor bizony jó úton vagyunk és Isten szólt hozzánk.Köszönöm , hogy itt vagyok és hogy ti is itt vagytok. Szivemből mosolygok felétek, ugye velem tartotok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése