Mi emberek

Mi emberek olyan hasonlóak vagyunk. Annyit beszélnek a másságról és a másság elfogadásáról, amit persze ésszel értek, csak szívvel nem. Mert bár fontosnak tartom, mégis azt gondolom a hasonlóságunk felől kéne megközelíteni a témát. Sőt tovább megyek, ha a hasonlóságunkra figyelnénk a másság helyett, akkor alábbhagyna a gyűlölet. Ha a hasonlóságunkra figyelnénk senki nem gondolná magát se jobbnak se rosszabbnak másoknál. Az együttérzést csak a hasonlóságunkra figyelve tudjuk gyakorolni. Persze tudom én, hogy mások vagyunk, de távolabbról nézve ez is csak egy hasonlóság.Pont az teszi hasonlósággá, hogy mindannyian mások vagyunk, nem csak ő vagy te, hanem én is, mindenki.
Különben is nem mások vagyunk, hanem sokszínűek. :) Azt hisszük, hogy a másság az a bőrszínünktől eltérő színű emberről, vagy a miénktől eltérő szexuális irányultságról vagy valamilyen testi vagy lelki sérültségről szól. Ha így nézzük akkor ez a másság tényszerűen megállapítható, hiszen az én bőröm fehér az övé meg barna én heteroszexuális vagyok ő meg homoszexuális, én látok ő meg nem lát. Ebben a gondolatmenetben nem lehet együtt érezni, hiszen eleve abból indulok ki, hogy ő más és így nincs mihez kapcsolódnom, ahhoz, hogy kapcsolat legyen meg kell ismernem, mert amit nem ismerünk attól legtöbbször félünk. Ahogy kezdjük megismerni, kiderül, hogy ő is szereti a szőlőt meg én is, ő is szereti a nyarat, meg én is, ő is imád olvasni meg én is, én is szeretném, ha szeretnének és elfogadnának, meg ő is.. Ha egy házasságban csak a különbözőségünkre figyelnénk ő férfi én nő, ő az akció fimet szereti én meg a romantikust, én sétálni szeretek ő meg biciklizni hát akkor nem lenne túl hosszú a házasság, mert távol kerülünk és azt fogjuk érezni, hogy nincs bennünk semmi közös, minek vagyunk együtt. De ha a közös dolgokat nézzük, a hasonlóságainkat akkor megint közelebb érezzük magunkat és a megnézünk vele egy akció filmet és aztán ő velünk egy romantikust, mert szeretjük és fontos nekünk. Nincs ez máshogy a világban sem. Mindannyian mások vagyunk, nincs két egyforma ujjlenyomat vagy retina, írisz vagy hang. Pláne nincs két teljesen egyformán gondolkozó ember, nem ugyanazok a tapasztalatok vannak a hátunk mögött ebből következik, hogy nem ugyanazt jelentik számunkra még a szavak sem. Nem rég kiadtak egy mesekönyvet "Sokszínű mesék" címmel. Kedvencem közülük a Totiról Totinak (Mursa Ottóról Mursa Ottónak) című, Szente Vajk és Szente Éva meséje. Részlet:
"-Nézd Toti! Az ott a szivárvány! Ugye milyen gyönyörű? És mennyi mindent mond el rólunk, emberekről.
Nézd, ott a piros: van akinek az élet jut eszébe erről a színről, nekem a kedvenc piros szoknyám. Aztán itt a sárga: egyesek szerint a hatalom színe- nekem a vidámságot jelenti. A narancssárga következik: azt mondják, a bátorság színe- én egy naplementét látok magam előtt. És itt a zöld: a legnyugalmasabb színnek mondják- nekem egy hatalmas szélfútta fenyőerdő jut eszembe. A kék: a békesség színe-nekem a végtelenséget jelenti, az ég és a tenger végtelenségét. Az indigó következik: erről a különleges színről azt mondják a bölcsesség színe-nekem a vihar előtti felhőé. És végül a lila: az igazság színe-nekem pedig egy zamatos érett szilva jut eszembe róla, pont olyan, ami a nagymamámék kertjében termett.Látod Toti? Így érnek egymásba a színek, és így ér össze minden. Így lesz a sok különböző színből egy egész- egy teljes csoda. És a legnagyobb csoda, hogy ez a gyönyörű szivárvány mindenkinek mást és mást jelent."
Aki esetleg az egész mesére kíváncsi, megnézheti az alábbi videót:




És ha már így mesélőre váltottam Halász Judit/Bródy János dalszövegével zárnám a sort.

Mindannyian mások vagyunk(részlet)

Ezen a földön mindannyian látogatók vagyunk.
Ha elmegyünk magunk után ki tudja mit hagyunk.
Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát,
Ahány ember annyiféle csodálatos világ.

Egy jelnyelves változata: