Valódi én és a boldogság

Sokszor találkozunk ezekkel a kifejezésekkel, hogy valódi én, nagybetűs Én, isteni részünk, bennünk lévő fény. Erről szeretnék kicsit írni, mert szoros az összefüggés a boldogság és valódi énünk között. Az Elhiszed ,hogy méltó vagy a boldogságra című írásomban az Énképről beszéltem. Az énképet külső tényezők alakítják, mások visszajelzései alapján folyamatosan változik.

Ha az énképpel azonosítom magam, akkor a külső világtól teszem függővé a boldogságom. Elhihetem, hogy bárminek, bárkinek a birtoklása boldoggá tesz majd. Egy diplomától, vagyontól, elismeréstől, a nagy ő szerelmétől boldogabb leszek. De ezek a dolgok csak pillanatnyi boldogságokat hoznak nekünk és nagyon illékonyak. Magasra repítenek, de aztán még mélyebbre zuhanhatunk utána.
A Valódi Énem azonban teljesen független mások véleményétől. Pál Feri atyát idézve "Van itt belül valaki, aki kikezdhetetlenül értékes" ezt a kijelentést én nagyon szeretem. Amikor önostorozó üzemmódba kapcsolok, illetve amikor ezt észreveszem azonnal elmondom ezt a mondatot és nagyon meg tud nyugtatni engem. Nem arról van szó, hogy ha Valódi Én-re rátalálok és egy más szinten folytatom az életemet akkor soha többé nem hibázok és mentes vagyok minden emberi gyarlóságtól, hanem, hogy tudom, hogy mindennek ellenére kikezdhetetlenül értékes vagyok.

Forrás.Pinterest

Deepak Chopra szerint: "Az ember valódi lényének öt tulajdonsága van, amelyek egyikét sem külső tárgyak, események vagy személyek idézik elő.

1. Valódi lényed összeköttetésben áll minden létezővel. 
2. Nincsenek korlátai. 
3. Teremtőképessége végtelen. 
4. Nem ismeri a félelmet, és hajlandó belépni az ismeretlenbe. 
5. A lényed szintjén keletkező szándék erőteljes és képes előidézni a szinkronicitást

Ha önazonosság-érzeted valódi lényedre irányul, felszabadulsz, és képessé válsz arra, hogy bőséget, örömöt és beteljesülést hozó életet teremts magadnak... Ha legnagyobb vágyaid valóra válása késik, annak az az alapvető oka, hogy tévedésben élsz valódi kilétedet illetően... Ha nem emlékszel valódi kilétedre, jobb híján kénytelen vagy az egódra hagyatkozni. Ami kényszeresen függ a helyesléstől, az ellenőrzéstől, a biztonságtól és a hatalomtól."

Az ego öt jellemzője ezzel szemben:

1. Az ego elszigeteltnek és magányosnak érzi magát, következésképpen külső jóváhagyásra van szüksége, hogy tartozzon valahová és értékre tegyen szert. 
2. Az ego behatároltnak és korlátozottnak érzi magát. Ha nem gyakorolhat hatalmat és ellenőrzést mások felett, attól retteg, hogy tehetetlensége lelepleződik. 
3. Az ego a kreativitásnál többre értékeli a rutint és a megszokást. Biztonságérzetet merít abból, ha ma is ugyanazt teszi, amit tegnap. 
4. Az ego minden másnál jobban fél az ismeretlentől. Méghozzá azért, mert az ismeretlent valami sötét sivár helynek tartja. 
5. Az ego küszködve igyekszik megszerezni, amire vágyik. Feltételezi, hogy küzdelem nélkül a szükségletei sosem nyernének kielégülést, ami mélységes belső hiányérzetről tanúskodik.

Ha az egoból kiindulva éled az életed, akkor kiszolgáltatod magad bármely utadba kerülő idegen kényének-kedvének. A pillanatnyi hízelgés boldoggá tesz, de egyetlen bíráló megjegyzéstől vérig sértődsz."

Van egy angol szójáték az egoval kapcsolatban. Eding God Out azt jelenti kitúrni Istent. Rövidítve EGO. Ez nagyon jól tükrözi az egós működést. Ha abból indulunk ki, hogy Isten maga a szeretet akkor nagyon könnyedén észrevehető, hogy mikor illetve milyen helyzetekben élem egóból az életemet. Tegyük fel van egy konfliktusom, ha kihagyom Istent a történetből, akkor a következők szoktak történni: az igazamat akarom, helyeslést akarok, felelőst keresek és hibáztatok, ellenőrzésem, irányításom alatt akarom tartani, mert úgy érzem biztonságban magam vagy bele sem megyek a konfliktusba, kikerülöm, mert az nem biztonságos számomra és ha megmondom a véleményem nem fognak szeretni és azt akarom, hogy szeressenek. Mindenhol ott olvashatod illetve érezheted az akarást, az én akarom megoldanit, mert az Istent kihagytam az egyenletből, az EGO vezérelt. Ezekkel ellentétben a Valódi Ént mindig a szeretet motiválja. Neal Donald Walsh Beszélgetések Istennel című könyvében mondja: Mit tenne most a szeretet ? Ha feltesszük ezt a kérdést az akarom valahogy megszelídül. És ez az amit az egóval tennünk kell, megszelídíteni. Amikor az ember tudatossá válik és észreveszi a saját mintáit, egós működéseit, legtöbb esetben haragra lobban és harcba kezd az egó ellen ez tévút és további szenvedések forrása, nem a szeretet motiválja. Az egót megszüntetni, elpusztítani nem lehet, a lélek része és a személyiségünk része. Amit tehetünk, hogy megszelidítjük, szövetségesünkké tesszük. Mint amikor betörünk egy vadlovat, megszelídítünk egy vadállatot és hű barátunkká tesszük. Nem mondom, hogy könnyű, nem mondom, hogy mindig eszembe jut a "mit tenne most a szeretet", de nem szabad feladni azt hiszem ez az amit úgy hívnak a hit nemes harca.

A jó hír, hogy ha valódi énünk állapotából tudunk élni akkor felismerjük, hogy a boldogság az énünk része, természetes létállapotunk az öröm, a béke, a bőség és a kiteljesedés. Amikor elkülönülünk Istentől, valódi önmagunktól, akkor erről megfeledkezünk, de ha kitartóak vagyunk, mindig könnyebben juttatjuk eszünkbe és terelgetjük vissza magunkat a helyes útra.