Második egyezség-Semmit ne végy személyeskedésnek

Egy kedves ismerősöm kért meg rá, hogy folytassam a négy egyezségről szóló sorozatomat. Nagyon jól esett az elismerése. Ez az első alkalom, hogy más kérésére írok, meg kell mondjam nagyon tetszik. Egyben szeretnék érte köszönetet is mondani neki, mert írás közben újra tanultam valamit magamról. Többször neki kezdtem, majd abba hagytam az írást. Azt hittem könnyebben fog menni, de közben rájöttem, hogy nem véletlenül hagytam abba akkor ezt a témát. Az oka az volt, hogy saját magamnak is a második egyezséggel gyűlik meg a legtöbbször a bajom. Don Miguel Ruiz arra biztat "Ne légy kemény önmagaddal. Állj fel, és kezdd újra. Fogalmazd meg újra: Rendben megszegtem a törvényeket. Újra kezdem az egészet. Mától betartom a négy egyezséget. Mától tökéletesen használom a szavakat, nem veszek semmit személyeskedésnek, nem feltételezgetek és mindent megteszek, ami tőlem telik."
Rájöttem, hogy túl kemény vagyok magammal, pedig az élet mindennapos gyakorlás mindannyiunknak és ez alól én sem vagyok kivétel. Amíg minden alkalommal felállunk és folytatjuk az utunkat, igazán nincs miért szégyenkeznünk.
Lássuk, hát miről is szól a második egyezség. A könyvből idézett szövegeket dőlt betűvel írom.


Semmit ne végy személyeskedésnek!

Don Miguel Ruiz

Amit mások mondanak vagy tesznek, az a benső világuk kivetítése, a saját álmuk. Ha nem veszed magadra a szavaikat és a cselekedeteiket, nem leszel áldozat, nem szenvedsz fölöslegesen.

Bármi történik körülötted, ne vedd a szívedre. Ha találkozunk az utcán és én hülyének nevezlek anélkül, hogy ismernélek, akkor az nem téged, hanem engem minősít. Ha magadra veszed, akkor talán hülyének is érzed magad. Talán így szólsz magadban: Honnan tudja? Gondolatolvasó, vagy mindenki látja, hogy hülye vagyok?

Ha valamit személyeskedésnek veszünk, akkor azt feltételezzük, hogy mások ismerik a világunkat, és ezáltal megpróbáljuk saját világunkat az övékre erőltetni.
Még ha a helyzet felettébb személyesnek tűnik is, még ha mások közvetlenül inzultálnak is, az nem rád vonatkozik. Amit mondanak, amit tesznek, a véleményük csupán azt tükrözi, hogy ők milyen szabályok szerint élnek. Nézőpontjuk a háziasításuk alatt beléjük táplált programból származik.

Ha valaki elmondja a véleményét és kövérnek, butának vagy csúnyának  nevez, esetleg kritizálja a munkádat vagy a gyereknevelésedet akkor ő a saját egyedi szemüvegén át lát téged, a saját hiedelmein és érzésein keresztül. Mások a szülei, más nevelésben részesült, más tapasztalatokat szerzett és akkor még csak jelen életéről beszéltünk, azt meg végképp nem tudhatjuk milyen előző életekből hozott hiedelmei vagy programjai lehetnek, amik esetleg arra késztethetik, hogy bántson téged. Ha magadra veszed vagyis elhiszed amit mond hiedelemmé válik ami korlátoz téged. Nem tudom megváltoztatni őt, sem a hiedelmeit, nem tudom rá venni, hogy máshogy gondolkodjon rólam, egyet viszont megtehetek, megváltoztathatom, hogy én mit gondolok erről a helyzetről. Vagy a személyről aki épp gáncsoskodik velem, megváltoztathatom, hogy én hogyan reagálok az adott történésre. Csak magamért vállalhatok felelősséget. Rögzíthetek magamban egy mondatot kifejezetten ilyen esetekre, hogy megerősítsem a magamról alkotott pozitív képemet: Szeretetreméltó vagyok, mert létezem. Én én vagyok és ez minden aminek lennem kell. Isteni béke és harmónia vesz körül.Áldott vagyok. De használhatom a Hoponopono varázsszavait is: Sajnálom. Kérlek bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek.
Elképzelhetek egy aranyszínű aurát vagy egy védőpajzsot ami távol tartja tőlem a negatív romboló energiákat. Ezek mind rezgésszint emelő gyakorlatok is egyben. Olvastam valahol olyan jógikról, akik nagy közönség előtt képesek levágni a nyelvüket, majd a kamerák előtt visszatapasztják azt, de szabályként kikötik, hogy közben hitetlenkedők nem érhetnek hozzájuk, mert a negatív energiáikkal, alacsony frekvenciájú rezgéseikkel annyira levinnék a jógi rezgésszintjét, hogy nem sikerülne a mutatvány és oda lenne a nyelvük. Ugyan ezt a rezgésszint csökkenést tapasztalhatod, amikor dudorászva bemész a munkahelyedre, ahol egy kedves kolléga rögtön letorkol, hogy idegesítő a hangod, maradj már csöndben, itt mások dolgoznak, hát ilyenkor a rezgésszint lezuhan és a jókedv elillan.
Végig gondolhatom mikor kritika ér, hogy ki az aki mondja rólam vagy nekem ezt a kritikát? Jó indulatú ember? Ért ahhoz amiről véleményt alkot? Mennyire ismer engem vagy az adott helyzetet, amiről véleményt alkot? Ha azonban minden erőfeszítésünk ellenére fáj amit a másik mond nekünk, akkor jusson eszünkbe, hogy nem az fáj amit mond, hanem a sebek amiket megérintenek a szavak. Ez esetben pedig áldjuk meg az illetőt, hogy tanítónkul szegődött e pillanatban és rámutatott, hogy valami bennem gyógyulást igényel. Akkor aztán érdemes elkezdeni a kérdezősködést, valódi Énem a bennem lakó Isteni felé: Miért érintenek meg engem ezek a szavak ilyen fájón? Mit vár gyógyításra bennem? Mit tegyek, hogy begyógyuljanak ezek a sebek? Min kéne változtatnom? Aztán már csak csendben kell maradnunk, hogy meghalljuk a válaszokat.

Ha az ember magára veszi a dolgokat, akkor mindent támadásként él meg, és beindul a védekező reakciója, amiből aztán konfliktus származik. Felfújjuk a kis dolgokat, mert muszáj, hogy igazunk legyen, és a másik megszégyenüljön. Úgy akarjuk elérni, hogy nekünk legyen igazunk, hogy igyekszünk rákényszeríteni másokra a saját véleményünket.

Akármit is mondasz, teszel, vagy gondolsz, az a saját törvényeid szerint való-és semmi köze az enyémekhez.
Ez Wayne Dyer megfogalmazásában: Az, hogy az emberek, hogy bánnak veled, az az ő karmájuk, ahogy te reagálsz az pedig a tiéd.

Amit én gondolok magamról vagy másokról, az hozzám tartozik, ezáltal bármikor meg tudom változtatni, amit más gondol rólam az nem hozzám tartozik, ezáltal nincs rá semmilyen befolyásom. Idéztem már máskor is Byron Katie-től, de ez az írása annyira idevág, nem hagyhatom ki.

Byron Katie

"Az én szememben a mindenség három részre különül el: van, ami az én ügyem; van, ami másoké; és van, ami kizárólag Istenre tartozik.
Számomra Isten egyet jelent a „valósággal”. A valóság maga Isten, mivel ez kormányoz mindent. Bármi, ami kívül esik a hatókörömön vagy embertársaimén, Isten ügye, senki másé.
Feszültségeink nagy része abból származik, hogy nem a saját házunk előtt sepregetünk. Amikor azt gondolom: „munkát kellene találnod”; „szeretném, ha boldog lennél”; „időben kellene érkezned”; „jobban kellene törődnöd magaddal”, akkor beleütöm az orrom a dolgaidba.
Ha pedig földrengések, áradások, háborúk vagy a halálom miatt aggódom, Isten dolgaiba avatkozom. Amikor gondolatban mások ügyeibe keveredek, elszigetelődöm tőlük. Amikor tehát anyám dolgaiba avatkoztam az olyasféle gondolatokkal, mint „anyámnak meg kellene értenie engem”, nem véletlen, hogy azonnal rám tört a feneketlen magány. Rá is jöttem idővel, hogy valahányszor sértve érzem magam, vagy elfog a magány, már megint „minden lében kanál”voltam.
Ha valaki éli a saját életét, és én mentálisan szintén az ő életét élem,tulajdonképpen ki éli az enyémet? Mindketten az övét éljük. Amennyiben gondolatban valaki más ügyeivel foglalkozom, ez megakadályoz abban, hogy a sajátjaimmal törődjem. Elszigetelődöm önmagamtól, és nem értem, miért nem működik az életem.
Ha azt képzelem, hogy tudom, mi a legjobb bárki számára, már megint más háza táján sertepertélek.
Még ha a szeretet nevében teszem is mindezt, mi ez, ha nem színtiszta önhittség, aminek az eredménye feszültség, szorongás és félelem.
Vajon tudom-e, nekem magamnak mi a legjobb? Mert bizony ez kizárólag az én ügyem. Hadd foglalkozzam ezért előbb ezzel, mielőtt megpróbálnám megoldani az önök gondjait.
Ha megértik a világ előbbi felosztását, elképzelhetetlenül szabadabbak lesznek, mint valaha.
Amikor legközelebb stresszben vagy valami kellemetlenségben lesz részünk, kérdezzék meg, kire tartozik mindez. Meglehet, nevetésben törnek ki! Ez a kérdés visszaadja önöket önmaguknak. Talán ráébrednek, hogy soha nincsenek igazán jelen, amikor kellene, s hogy gondolatban az egész életüket mások bajainak eligazításával töltötték."(részlet Byron Katie Négy kérdés című könyvéből)

Byron Katie módszere nagy segítségünkre, lehet az önvizsgálatban, hiszen ha elakarom érni, hogy megerősödjön az önbizalmam és meg tudjam változtatni a reakcióim másokkal kapcsolatban, célszerű rendszeres önvizsgálatot  tartanom.
Végül még egy csodálatos részlet a könyvből:

Amikor dühös vagy rám, tudom, hogy magaddal van bajod. Ha nem zúdítod rám az indulataidat, akkor előbb- utóbb találsz valaki mást, akin kiélheted a dühödet. Azért vagy dühös, mert félsz: minden indulat gyökere a félelem. Ha nem félnél, nem gyűlölnél engem. Ha nem félnél, nem lennél féltékeny vagy szomorú.
Ha félelem nélkül élnél, szeretnél, akkor nem lenne helye a lelkedben ilyen érzelmeknek, jól éreznéd magad a bőrödben. Ha jól érzed magad, mindent szépnek látsz. Ha minden nagyszerű körülötted, mindenben örömöt találsz. Mindent szeretsz, mert szereted önmagadat. Elfogadod és szereted önmagadat. Elégedett vagy önmagaddal. Szereted az életet, örömet találsz minden pillanatban. Nem kell megfelelned az élet törvényeinek, hanem azok segítenek téged, mert azok a te törvényeid, amelyek azért vannak, hogy megkönnyítsék és boldoggá tegyék az életet. Békés és kiegyensúlyozott vagy. A mennyországban élsz, ahol minden csodálatos és gyönyörű. És mindent szeretsz, amit csak érzékelsz.