A szeretet imája

Az alábbi imát egy általam nagyrabecsült könyvből idézem:
Don Miguel Ruiz - A négy egyezség című könyvéből.
Fogadjátok tőlem szeretettel!

Gyönyörű álmot osztunk meg egymással olyan álmot, melyben boldogság élni. Ebben az álomban csodálatosan napsütötte, meleg nap van. Madarak dalolnak, szellő susog, és kis patak csörgedez. Elindulsz a patak felé. Partján egy öregember meditál, és látod, hogy a fejéből színpompás fény árad. Megpróbálsz csöndben lenni, hogy ne zavard, de ő észrevesz, és kinyitja a szemét. Derű és szeretet árad pillantásából. Megkérdezed, hogyan sugározza azt a csodás fényt. Megkéred tanítsa meg neked is. Azt válaszolja, hogy sok-sok évvel ezelőtt ő is pont erre kérte a mesterét.
Az öregember elkezdi mesélni az életét:

"A mesterem megnyitotta a mellét, és kivette a szívét, majd szívéből csodálatos láng tört elő. Aztán megnyitotta az én mellemet is, kivette a szívemet és egy kis lángocskát helyezett bele. Visszatette mellkasomba a szívemet és mikor már bent volt, hatalmas szeretet áradt szét bennem, mert az a láng, amit a szívembe zárt, saját szeretete volt.

A láng növekedett a szívemben míg nagy-nagy tűz nem lett belőle-tűz, amely nem éget, de megtisztít mindent, amihez hozzáér. Ez a tűz megérintette testem minden sejtjét és a sejtek viszontszerettek. Eggyé váltam a testemmel, de a szeretetem csak egyre nőtt. A tűz megérintette minden érzelmemet és azok erős, kitartó szeretetté változtak. És minden feltétel nélkül szerettem magamat. Ám a  tűz tovább égett és szeretetemet meg kellett osztanom másokkal. Elhatároztam, hogy szeretetem egy-egy apró darabját szétosztom a fáknak és a fák viszontszerettek és én eggyé váltam a fákkal, de a szeretetem nem csökkent, hanem egyre nőtt. Szeretetemet szétosztottam a virágok között, adtam belőle a füveknek, a földnek. A virágok, a füvek és a föld viszontszerettek és mi eggyé váltunk. És a szeretetem egyre nőtt és én szerettem minden földön élő állatot. Azok válaszoltak a szeretetemre és eggyé váltunk. De a szeretetem csak nőttön -nőtt. Szeretetemet akkor szétosztottam a kristályok között, kaptak belőle a kövek, a homokszemek, a fémek. Mind viszonozták a szeretetemet és én eggyé váltam velük. Aztán a szeretetemet szétosztottam a víznek, az óceánnak, a folyóknak, az esőnek és a hónak. Viszonozták a szeretetemet és eggyé olvadtunk. És a szeretetem csak egyre nőtt. Megosztottam szeretetemet a levegővel, a széllel. Testemből valónak éreztem a földet, a szelet, az óceánt, a természetet és a szeretetem csak nőtt, egyre nőtt.

Felnéztem az égre a Napba, a csillagokra és szétküldtem szeretetemet a csillagoknak, a Napnak és a Holdnak. Ők visszasugározták szeretetemet és én eggyé váltam a Holddal, a Nappal és a csillagokkal, a szeretetem pedig csak nőtt. Aztán minden embernek adtam a szeretetemből és eggyé váltam az egész emberiséggel.Akárhová mentem, akárkivel találkoztam, az ő szemükkel láttam magam, mert részese vagyok mindennek, mert szeretek."

Az öregember most megnyitja saját mellét, kiveszi szívét, amely gyönyörű fénnyel ragyog és a szívedbe helyezi a lángot. És most az a szeretet benned ég. Most már te is egy vagy a széllel, a vízzel, a csillagokkal az egész természettel, az állatokkal és egy vagy minden emberrel. Érzed a szíved lángjából fakadó melegséget. Fejedből gyönyörűséges, színes fény árad. A szeretet fényét sugárzod és így imádkozol:

" Köszönöm Világ Teremtője az életet, amit ajándékba kaptam tőled. Köszönöm, hogy mindent megadtál nekem, amire igazán szükségem van. Köszönöm, hogy ilyen gyönyörű testben élhetek és ilyen csodálatos szellemem van. Köszönöm, hogy  minden szereteteddel bennem élsz, tiszta, végtelen lélek, meleg és sugárzó fény. Köszönöm, hogy szavaimat, szememet, szívemet használod, hogy megosztod velem szeretetedet, bárhová is menjek. Szeretlek annak, aki vagy és mivel engem is te teremtettél, önmagamat is olyannak szeretem, amilyen vagyok. Segíts, hogy megmaradjon a szeretet és a békesség a szívemben, hogy új életet kezdhessek, hogy további életemben szeretetben legyen részem.Ámen." (Don Miguel Ruiz)

Ima után ha tehetitek, figyeljetek befelé. Hunyjátok be a szemeteket és figyeljetek a légzésetekre. Lazítsátok el a testeteket és az elméteket. Lélegezzetek a hasatokba a köldökre, a napfonatra helyezve a figyelmet. A légzésed lelassul és a köldököd egyre lassabban emelkedik, majd süllyed a légzés ritmusára. A következő belégzésnél képzeld el, hogy arany színű fény áramlik be a koronacsakrádon át a fejedbe, majd minden belégzéssel egyre lejjebb engeded az arany fényt míg végül az egész tested arany fénytől ragyog. Érezzük együtt a Szellem jelenlétét és szeretetét és váljunk mind eggyé. És közben talán válasz is érkezik az imáinkra.