2011. augusztus 12., péntek

Lótusz






Baktay Ervin írja:
"Ahogyan a lótusz a sötét víz mélyén, a fekete iszapban gyökerezik, s onnan növekedik fel, átküzdve magát a homályon, hogy végül a tiszta verőfénybe emelkedjék, ugyanígy ered az emberi élet is a sűrű és sötét anyagból, s ugyanúgy kell felküzdenie magét a homályból a világosságra, a megismerés erejével." (India művészete, 5. fejezet).
Amikor a Spirituális Választerápiával kezdtem foglalkozni, megkérdeztem Felső Énem, hogy mi az a szimbólum ami a legjobban kifejezne engem és amivel foglalkozom, ami díszíthetné a névjegyem, szórólapjaim esetleg honlapomat. Felső Én egyértelműen a lótusz virágot javasolta.
Szeretném megosztani veletek azokat az információkat, amiket a lótuszról sikerült összegyűjtenem és Felső Énem is arra bátorított,hogy elmondjam nektek.


A lótuszvirág a vizek, a teremtés, a világmindenség és a lélek jelképe, az élet születése, a sötét mélyben rejtőző csíra kibontakozása, félistenek születési helye, örök élet, lelki fejlődés. Magvait és gyökerét megeszik, gyökeréből liszt készül, gyógyító erejű étel.



A védikus irodalom gyöngyszeméből, a Srimad Bhágavatamból való a következő idézet:
"(Nárájana) köldökéből egy lótuszvirág sarjadt, amely olyan ragyogó volt, mint ezer sugárzó nap. Ez a lótuszvirág a tárháza valamennyi feltételekhez kötött léleknek, s az első élőlény, aki előjött a lótuszvirágból, a mindenható Brahmá volt"(SB 3.20.16)
Brahmát hagyományosan négy karral és négy fejjel ábrázolják, mindegyik arc a négy véda egyikét szavalja. Kezeiben vizesedényt (az élet teremtésének eszközét), a védák szövegkönyvét, rózsafüzért és a szent lótuszt tart. Vishnu (Narayana a másik neve Vishnunak) létrehozza az univerzumok anyagi elemeit, és megalkotja az univerzumokat. Az első teremtett lény Brahmá, folytatja a teremtést.Létrehozza a bolygókat, az élőlények testét, és az első teremtményei segítségével benépesül a világegyetem.
   A hinduizmus isteneit és istennőit szívesen ábrázolja lótuszon ülve és lótusszal a kezükben.
Ganesha
A jógában a csakráknak nevezett erőközpontokat lótuszvirágoknak ábrázolják,  mert fejlődésük során éppúgy nyílnak ki, mint a mocsárban élő lótuszvirág.
Akárcsak a lótusznak, a csakráknak is vannak szirmai, melyek száma csakránként eltérő. Erről egy következő bejegyzésben bővebben szeretnék írni.




A Jóga-Kundaliní Upanisád még nem ismeri ezt a szimbolizmust, a Dhjánabindu felsorolja ugyan a csakrákat, de csak a szív-központról beszél részletesen:
"A szíven egy nagy, nyolcszirmú lótuszvirág van, ebben él a szellemi lélek fény formájában, és egészen kicsi, kisebb, mint az atom. Amikor a délkeleti, piros szirmon pihen meg, akkor alvásra és lustaságra hajlamos. A déli, fekete szirom gyűlöletre és haragra készteti, a délnyugati, kék sziromra érkezve bűnös és káros dolgokra vágyik. Amikor a nyugati sziromra ér, amely olyan, mint a kristály, akkor szerelmes lesz, az északnyugati, rubinvörös szirom kóborlóvá és közömbössé teszi. Észak sárga szirmán boldognak és szeretetteljesnek érzi magát, az északkeleti, lapis lazuli szirmon pénzt szerez és adományoz. Ha elakad két szirom között, akkor a test harmóniája megbomlik, zavarok és betegségek keletkeznek. De a szellemi lélek igazán csak akkor boldog, amikor a lótuszvirág közepén marad, ilyenkor mindent tud, mindenhez ért, extázisában énekel és táncol." (DU 94) 
 A buddhizmus legismertebb mantrája az Om mani padme hum  fordítása  Ékszer a lótusz szívében vagy Éljen a lótuszban lévő drágakő.
Buddha lótuszon
Lótuszvirágból születettnek nevezik Hóruszt is, ezért díszítették lótuszfejes oszlopokkal a templomait. A lótusz-oszlopon sziszegő kígyó Uatcset, Hórusz egyik segítőtársa, vagy maga Hórusz.Az egyiptomi papíruszok elmondják a teremtés történetét is, ami egyértelműen indo-európai kapcsolatokra mutat. Kezdetben semmi más nem volt, csak az ősvizek. Amikor Ptáh elhatározta, hogy megkezdi a teremtést, előhozott a vízből egy lótuszvirágot, ezen ült Nofertum, Ptáh és Szekhmet istennő fia, akit felkelő napnak neveznek. Ezután Nofertum folytatta a teremtést. Szép ifjúnak ábrázolják, fején lótuszvirággal.



"Három abszolút igazság létezik, és ezek soha nem veszhetnek el, bár kimondatlanságuk miatt némák maradhatnak:
  • Az emberi lélek halhatatlan, és jövője olyan távlatokat rejt, melyeknek nagyságát és dicsőségét semmi nem korlátozza. 
  • Az élet lényege bennünk és körülöttünk lakozik, örökkön él és mindig jótékony, nem hallható, nem látható sem nem szagolható, de érzékelhető azok számára, akik vágynak erre. 
  • Minden ember mindenek felett saját maga bírája, akár tündöklést, akár sötétséget hoz magára; maga kormányozza az életét jutalom vagy büntetés felé. 
  • Ezek az igazságok olyan nagyszerűek, mint maga az élet, és mégis olyan egyszerűek, mint a legegyszerűbb ember elméje. "
          (Mabel Collins: A Fehér Lótusz idillje)


Kínának volt saját lótuszvirág-istennője is, Nü-kua, akit ősanyjukként tisztelték, azt mondták, hogy egy lótuszvirágban lakik, ő hozza el, vagy ő tartja vissza az esőt. Ő teremtette az embereket is olyan módon, hogy agyagból figurákat formált, életet lehelt beléjük, majd lótuszvirágokra helyezte őket, hogy "megszilárduljanak." Ma már nem sokan tudnak Nü-kuáról, de a lótusz változatlanul népszerű, és sok kínai lányt neveznek el erről a világról.


A Feng Shui egyik "alapvető kelléke" az ezerszirmú lótuszvirág, mely a szellemi megvilágosodást és a nagy lehetőségeket, a tisztaságot és a termékenységet szimbolizálja.


A lótusz a lakás bármely pontjára kifejti áldásos hatását és erősíti az egyes életterületeket, de elsősorban akkor alkalmazzuk, ha otthonunkban és családunkban békét és harmóniát szeretnénk teremteni, és szeretnénk ráébredni szellemi képességeinkre.
Az élő, otthonunkban nevelt lótuszvirág a reménytelen helyzeteket is reménytelivé varázsolja, csodákat és szerencsés véletleneket vonz életünkbe, nem véletlen tehát hogy az egyik legnagyobb megbecsülésnek és népszerűségnek örvendő Feng Shui szimbólum.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése